Elhatároztuk, hogy felújítjuk a WC-t, mármint a helyiséget. Azzal kezdődött, hogy a tönkrement a tíz éves ülőke. A festése alá bejutott nedvesség elvégezte a préselt fűrészporra gyakorolt romboló hatását, megduzzadt az mdf anyag és ledobta a festéket. Az új ülőkét már egy gondos koncepció alapján választottuk ki, elhatároztuk hogy vízivilágot festünk a falra, így az ülőkében is tengeri csillagok és kagylók vannak leleményesen műanyagba ágyazva. A festésnek volt már előzménye, mert a fürdőszobaszekrény fiókjainak előlapja, ismét csak a nem kívánt nedvesség miatt, szétáztak és az új előlapokra is halakat festettünk. A falra pingálás sem először fordult elő, már többször is történt nálunk ilyesmi, de teljes faltakarás műfajban ez lett az első. Bár ennek szükségszerűsége jogosan megkérdőjelezhető.
 |
A kiindulási állapot. Piszkosfehér falak, gyér csempézettség, enyhe rendetlenség. |
 |
Az öt csillagos és 32 kagylós ülőke. |
 |
Persze csak a festés az túl egyszerű lenne. Gondoltam egy kicsit megvariáljuk. Egy kis világítás a víz alá? Vettem egy olyan ledes éjszakai irányfényt, ami elemmel működik és van mozgásérzékelője, meg fényérzékelője. Tehát csak akkor kapcsol be, amikor mozgás van és sötét, majd kikapcsol egy perc múlva. Ezt olyan 2-3 ezerért meg lehet venni. Rövid mélázás után felboncoltam. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy lámpáshal lámpája lesz az egyik led, a másik kettő meg egy tengeralattjáró lámpái. A 3 led viszont egy nyákon volt és arról azért nem mertem leforrasztani, úgyhogy a lámpás hal elmaradt. |
 |
Belevágtam. Pusztítással kellett kezdeni. Faházban lakók előnyben. A tenger fenekére kerülnek az elemek egy kincsesládának álcázva. Körberajzoltam az elemtartót, majd dekorkéssel kivágtam a falból a gipszkartondarabot. Úgy könnyű lefelé jutni, hogy a rovásfaragáshoz hasonlóan vágod a falat. |
 |
Az elektronikának is kivágtam a helyét. Felülre kerül a nyák, alulra a ledek, közte meg a vezetékeknek egy-egy íves kis gödör a falban. A villanyszerelés során is praktikus módszerrel lent bedugtam egy drótot és fent kihúztam. Nem egyszerű, de néhány hét gyakorlás után már könnyen megy 🙂 . Ehhez kötöttem egy vezetéket, amit egyik oldalon az elemtartóhoz kötöttem a másik felét meg az elektronikához. Persze ez előtt el kellett vágni a szükséges vezetékpárt. Pár percig tanakodtam, hogy mivel lehetne összekötni a két alkatrészt, végül egy régi telefontöltő esett áldozatul, annak a vezetékét vágtam le. |
 |
Az elektronikát beraktam a helyére és festhető sziloplaszttal beragasztottam. Úgy gondoltam, hogy a szárazabb technológia barátságosabb mint a gipsz. Száradás után kapott egy gipsz fedést, ami alá üvegszál erősítéses csík került, amit a gipszkartonosok a hézagokba raknak.
Az ott fent a mozgásérzékelő, balra alatta a fényérzékelő. Ezeknek az eredeti burkolatban van fedelük, azt is kivettem és egyszerűen beleragasztottam a gipszbe. |
 |
Egy darab lécet csavaroztam az elemtartó mögé, majd ehhez csavaroztam az elemtartót, így stabil lett. |
 |
Kiglettelve. Egy kis csiszolás után jöhet a festés. |
 |
Az elképzelés az volt, hogy körülbelül az ajtó tetejéig ér a víz, felette pedig az ég. A színt kék diszperziós festék színezővel kevertem ki. Az ég világosabb kék, úgyhogy ahhoz kevesebb szín kell, a vízhez több. Először az eget festettem. Ha a festőnek sikerül ilyen egyenletességgel festeni valószínűleg újra festetnem velük, viszont az égnél direkt jó ha nem egyenletes. A végén még direkt bele is maszáltam egy kis fehérrel. |
 |
Aztán jött volna a víz sötétebb színben. Gondoltam ezt mindegyik gyerek segíthet festeni, hiszen nagy felületen kell csak kenni, ez könnyen megy. Beöltöztek olyan ruhákba, amikért nem kár és neki láttak festeni, mindegyik egy külön falat. A műanyag festékes tálat meg a wc-tartály tetejére raktam, gondoltam úgyis ott leszek. Elmentem a fényképezőért, hogy lefényképezzem milyen drágák így együtt a gyermekeim, de mire visszaértem kiborították a festéket. Megcsóváltam a fejem és jót kacagtunk rajta. (Persze ez nem igaz, de azért jól viseltem.) Matyit beleállítottam a kádba úgy ahogy volt, majd jöttek a többiek sorba, a ruhák egy részét kidobtam, felmostam, majd megint felmostam, de még mindig van kék fuga. Nagyon jól fogott a kék, mert Matyi lába még másnap is olyan volt mintha megütötte volna.
Szóval a romantikus családi program helyett a vizet is én festettem ki, de nem tettem le arról, hogy igenis közösen csináljuk. |
 |
A mosdó feletti falrész csempézve van, de nem a mennyezetig. Amikor a víz rész is megszáradt, kevertünk egy homokszínt és azzal végigfestettük a tengerfenéket, meg a mosdó melletti falat is, itt egy sziget készült. |
 |
Ez után jöttek az élőlények. Ezek már nem diszperziós festékkel készültek, hanem temperával vagy akril festékkel. Elméletileg mindenkinek van egy fala, de azért át-át futottunk a másik térfélre. Matyi még nem vállalta a festést. Tényleg az alkotás helye lett a WC. |
 |
Juli fala. Talán látszik, hogy hogyan képzeltük el a szigetet, egy kicsit alacsony a vízszint, de mondjuk apály van. |
 |
Bendi fala. Még nincs teljesen kész, még pár hal hiányzik. |
 |
Ez az én falam. Tehetség híján csak ákombákom lényeket festettünk, mert ezek esetén nem szembeötlő, hogy nem sikerültek, lehet mondani, hogy „direkt ilyenek”. Köszönet az inspirációért. |
 |
A tengeralattjáró elméletileg sárgának készült csak a kék annyira átütött rajta, hogy zöld lett, de így is szeretjük. Olyan erős a fénye, hogy nem kell este lámpát kapcsolni. A fényérzékelő és mozgásérzékelő a toronyban kapott helyet. Az ablakokba majd még be akarok ragasztani a család minden tagjáról egy képet. |
.
 hal alakú halraj  kis hal, nagy hal, nem túl eredeti 🙂 |
 színes társaság  hajóroncs |
 felhők  a kincsesládát egy polip őrzi |
 Bendi halai  azt a Matyi festette: egy víz alatt kemence az, meg a füstje |
 Juli fest  azért Matyi is ott volt |
 paletta  színezők és maradékok |
További dekorációs ötletek a faldekoracio.lap.hu-n.
Legtöbb hozzászólás