Aki olvassa a Baráti Pontot az már címszavakban tájékozódhatott a régi Nagybaráti iskola körül kialakult vitáról. Adott egy romosnak mondható régi épület. Az épület kétség kívül elhanyagolt állapotban van, hosszan firtathatnánk, hogy erről ki tehet, de az épület további sorsát illetően ez majdnem mindegy. A testületben szokatlan egyetértés alakult ki. Az épületet le kell bontani, felújítása nem gazdaságos. Az épület jelenlegi állapotát tekintve ez indokoltnak tűnhet.
Az iskolához azonban sokan érzelmi szálakkal kötődnek, ide jártak gyerek korukban, értéknek tekintik, megőrzendő értéknek. Összefogás körvonalazódik, hasznosítási ötletek születnek, aláírásgyűjtés szerveződik az épület megmentéséért.
A testület nyilván nem hagyhatja figyelmen kívül a választók egy részének a határozott szándékát, de a többség érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Persze akár a körülbelüli számok ismeretében könnyebb lehetne a döntés, de nem ismerünk hivatalos számokat sem a bontás költségeiről, sem a tervzett közpark létesítési költségéről, sem az állagmegóvás, sem pedig a felújítás esetleges kiadásairól. Sem a döntéshez, sem a véleményalkotáshoz nincs elég információnk. Bár a testületi döntés már megszületett.
A Baráti Pont eddig egyoldalúan tájékoztatott, az önkormányzat álláspontját nem adtuk közzé. Erre lehetőséget kínáló levelemre nem érkezett válasz. Ezt nem panaszként mondom, megtapasztaltam, hogy ezt a csatornát, illetve az internet biztosította kommunikációt az Önkormányzat periférikusan kezeli. Tehát vártam, hogy a Baráti Hírmondóban olvashatjuk a hiányzó információkat, de sajnos a héten megjelenő lapban sem találtam erre vonatkozó információt.
Talán el lehetne mondani az érdeklődőknek, hogy a felújításra annyi pénzt kéne költeni, hogy abból Nyúlig lehet járdát építeni, vagy rendbe lehet tenni a Nagybarát központját. Talán el lehetne mondani, hogy ha bármilyen közintézmény lenne a régi iskolából annak fenntartása milyen költségeket róna a falura. Aztán amikor az iskolához ragaszkodók ezt meghallgatnák, akkor kialakíthatnák a véleményüket a kérdést illetően és úgy dönthetnének. Persze ez nem jelentené azt, hogy a véleményük feltétlenül megváltozik.
Rossz politikának tartom a tájékoztatás, a kommunikáció ilyen szintű hanyagolását. Kérdés persze az, hogy a bontás vagy felújítás felmerülő költségeit ismerik-e a döntéshozók? Ha ezek nem ismertek, akkor állíthatjuk-e, hogy a testület döntése megalapozatlan volt?
Érzelmi vagy racionális alapon fog-e eldőlni az iskola sorsa?
Szerint a legkényelmesebb úton fogunk járni, ami mindenki számára a legrosszabb, az iskola állni fog, de tovább romlik az állapota.
Hasonló cikkek:
.
1./ Nagybaráti iskola
- A csatornázás idején részben a kivitelező raktára volt.
-Utána, és azóta is raktár, csekély időszakban bérelték is.
-2004-ben az ÖK felkérésére, mint képviselő, felmértem a házat, javaslatot tettem a lehetséges hasznosításra:
– az épület 510 m2 hasznos alapterületű, szerkezetilag ép – nem romos most sem!
– az, hogy úgy néz ki mert mállik a vakolat, betörték az ablakait, korhadnak a nyílászárók – csak az elhanyagoltság jele!
– 2004-ben azt javasoltam, hogy kapják meg a házat a civilek – civilháznak, helytörténeti kiállításnak, öregek napközijének.
– A bontás ostobaságát mindenki belátta, de a közcélú hasznosításra nem volt többségi akarat. Maradt a kisjavítás elrendelése (tető).
– A javaslatomhoz készített költségvetések (alsó minimumm összeg br. 15 mFt, felső minimum összeg 23 mFt volt, utóbbi már hőszigetelt épületre és nyílászárókra). Akkor még megvolt az épület fűtési rendszere, a carborobot kazánnal együtt.
-A 2006-ban kezdődött ciklusban csak variák voltak, mert a régi hivatal-pártház épületét kellett előbb hasznosítani. Abból lett 2007-ben Civilház, hivatal nélkül. A hivatal azóta is a művelődési házunk könyvtár, videotéka, teleház, szakköri szobák helyét foglalja. Uralkodó pozíciót tölt be szolgáló helyett.
- Az épületre az évi pár tízezer forintos állagmegóvó javítást is hanyagolták
- Hangsúlyozom, hogy az épület nem romos, csak elhanyagolt. Ugyanúgy, mint a Kultúrházunk volt 2002-ben, a sportcsarnok mellett. Irma azt is bontatni akarta, civil összefogással tudtuk megakadályozni!
- Most az épület szerkezetileg ér 20-30 mFt-ot, ezt kell megőrizni az utókornak. Az egyre gyarapodó településnek szüksége lesz rá!
- A hagyomány- és értékőrzés a közösség érdeke.
2./ A Tájház ügyét is belekeverik a nagybaráti iskola kérdédeibe – semmi közük egymáshoz:
- A tájházunk védett műemlék, magántulajdonban van. Több, mint kétszáz éves nádfedeles lakóház. Átalakítani nem lehet, komfortossá nem tehető, csak tájháznak alkalmas.
-1990 után Fülöp Imre polgármestersége idején az ÖK megállapodott a tulajdonossal, hogy közösen működtetik a házat. Az ÖK részmunkaidős gondnokot biztosított, aki kertet gondozott, takarított, fogadta a látogatókat, stb. A házzal együtt vigyázza a falu több száz darabos néprajzi gyűjteményét is.
-Ezt a megállapodást az elmúlt ciklusban (2009-10) az ÖK egyoldalúan és utólag felrúgta, “spórolt”…
- A gondnok díját utólag (perelték!), csak ki kellett fizetni – az a 750 eFt, amit 2010-ben az ÖK a házra fordított.
- A gondnok nélkül maradt ház ügyében Fülöp Lajosné tulajdonos és a Patrióta Egyesület lépett szövetségre. Szerződést kötöttek arra, hogy az egyesület aktivistái lépnek a gondnok helyére, társadalmi munkában. A tulajdonossal közösen teremtik elő a fenntartás és felújítás költségeit, saját részből, adományokból, pályázatokból, stb. A házat közösségi rendezvényekre használhatják.
- 2010. május elsejétől így működik a ház. Az eltelt másfél évben kijavíttatuk a bedőlt falat, a tapasztást. Meszeltünk füvet nyírtunk. A főépület nádfedését felújítottuk. Az épületre br. 3,1 mFt-ot költöttünk, zömében a tulajdonos pénzéből! Az ÖK a 2010-es költségvetéséből 300 eFt-ot adott az egyesületnek.
- A tulajdonos már két ciklus óta bejelentette az ÖK-nak, hogy szeretné, ha atájházat megvennék tőle, mert az a falunak érték, nem magántulajdon kategória.
-A vételár jelenleg 18 mFt lenne. Az elmúlt ciklusban 8 mFt-ot adtunk volna érte. Komolytalan ajánlat volt, értékbecslésre hivatkozva. Egy értékbecslés nem ér semmit, még három sem. A nyáron hirdettek, a válság közepén ugyanebben az utcában 15 mFt-ért telket, mert a falu legdrágább utcájában van a Tájház (központi helyen). A hagyomány és a műemléki védelem is érték. A mai Kisalföldben olvastam a szili tájházról. A kis költségvetésű település hozzánk képest a 10-20 szorosát áldozza a tájházára, mint mi, a megye leg…-jei!
- A tájházunk megmenekült az összeborulástól, sőt. Igazolva, hogy a tuladonos nem az összedőlést várja, nem spekulál az ÖK kárára. Arra várnak most már közösen a civilekkel, hogy olyan polgármesterünk és önkormányzatunk legyen, akik az értéket nem csak pénzben mérik és nem nézik hülyének a polgárokat.