Még mielőtt valaki félreértené a címet: nem a győrújbaráti hölgyekről lesz szó. Bár ők is részesei a történetnek, de valójában egy sportágat szeretnék népszerűsíteni
Baráti sárkányok - edzés
Tavaly áprilisban jött a hír, hogy tavasszal a győri sárkányhajó-fesztiválon győrújbaráti csapat is indul. Rábeszéltek az indulásra és nem álltam ellen. Aztán úgy tűnt, nélkülem is megvan a hajó legénysége. A verseny időpontja május 8, szombat volt. Csütörtök este kaptam egy telefont Bruszt Lacitól, hogy szombaton sárkányhajó. Mondtam: tudom, megyek szurkolni. Laci annyit mondott: „Evezni kell, nem szurkolni. Holnap egy edzés, holnapután verseny”.
Én életemben nem űztem vízi sportot, így némi bátorság kellett ehhez a „mélyvízhez”. Péntek délután aztán megmutatták, milyen a hajó, hogy néz ki egy evező, hogy húzzuk, tartjuk, emeljük ki a vízből. Hatalmas élmény volt, teljesen kikapcsoltam minden mást, csak a víz, a hajó és a csapat volt. Amikor kiszálltam, azon gondolkoztam: milyen nap is van ma?
A szombati versenyen aztán igyekeztünk, de a rutin hiánya megmutatkozott. Tényőt legyőztük, de mást nem.
Elkezdtünk edzeni, hetente szerveztünk hajót, edzőt. Lett netes bejelentkező lap is (hála Zalánnak!), kialakult egy fix mag, de mindig csapódtak újak, kezdők és kevésbé kezdők. Férfiak, nők vegyesen, házaspárok, gyerekek szülőkkel. Aztán kevésnek találtuk a heti egy edzést, így hetente kétszer is jártunk. Kezdett „komolyodni”, legalábbis néhányan már így gondoltuk. De a legjobb a csapat, a mozgás, a víz volt. Elfáradni, mást csinálni, mint a mindennapi robot.
Igazi megmérettetésre még nem került sor. Szeptemberre kifogyott a lendület, ritkán jött össze az a 10-12 fő, akivel már érdemes lett volna elindulni. Néha beültünk más csapatok mellé, de az nem volt az igazi.
Némi személyes élmény: Én csak baloldalon tudok evezni. Egy alkalommal, idegen csapathoz csatlakozva jobb oldalon kellett eveznem. Tíz perc után kiszálltam volna, ha lehet. Egy előnye volt: kiderült, hogy nekem teljesen felesleges jobb oldalra beszállni…
tavasszal visszajövünk
Egy ködös novemberi napon a vízitelepen ismét összegyűlt a „kemény mag”. A Graboplast Vízisport Egyesület évadzáró házi versenyén (amit elsősorban a kajakos és kenus gyerekeknek rendeztek) -mintegy mellékesen – sárkányhajós versenyt is szerveztek. Önálló csapatként nem jöttünk össze elegen, de a kajakos gyerekek szüleinek csapatához csatlakozva elindultunk a versenyen. Három csapat közül (Győrzámoly, kajakos gyerekek szülei+Győrújbarátiak, Kenus gyereke szülei) második helyen végeztünk. Ebben nem kis szerepe volt, hogy a második páros összecsapásra új stroke-okat szereztünk. Nélkülük elmaradt volna a siker.
Tavasszal újra indulunk. Felkészültebben, szervezettebben mint idén. Sajnos az edzőnk éppen tartósan külföldön tartózkodik, de ezt is meg lehet oldani.
Évekkel ezelőtt volt már győrújbaráti sárkányhajó-csapat. Most újra feltámadt a „baráti sárkány”. Várunk, hívunk mindenkit, aki mozogni szeretne. Kívülről egy jó mókának tűnik. Belül is az, de emellett komoly sportteljesítmény is. Igazi csapatsport, közös sikerrel, közös élményekkel. Öregbítsük Győrújbarát nevét ebben a sportban is!
Alig várjuk, hopgy tavasz legyen.
Én is nagyon várom már!