Győrújbaráton a Liszt Ferenc úti óvoda előtt álló diófát kivágták a hétvégén.
Már diák korom óta magaménak éreztem azt a közhelyt, hogy amikor lakhelyet választ az ember, akkor minden megvehető pénzért, lehet bármit kapni, persze ha jut rá, kivéve 100 éves fákat. Irigykedve figyeltem mindig azokat az udvarokat, ahol hatalmas diófa állt. Aztán láttam egy filmet arról, hogy nagy-nagy fákat ültettek át. Na, gondoltam pénzért már ezt is lehet.
Írtam már február elején arról, hogy az Élhető Faluközpont pályázat keretében felújítják az óvoda támfalát is. Sőt azt is elképzeltem, hogy majd „tudósítok” a munkálatokról. Görcsösen igyekszek pozitív lenni, de nekem most ez nagyon fáj. Abban biztos vagyok, hogy a Muszáj volt kivágni? kérdésre kész van a válasz és még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy elfogadható lesz. De akkor is fáj. Ott volt több mint ötven éve, árnyékot adott, ott törték alatta az óvisok a diót.
Persze van egy kevésbé szentimentális megközelítési is: ez csak egy fa volt.
Azért ma reggel megkérdeztem:
Muszáj volt kivágni az óvoda elől a diófát?
Először az óvodavezetőt kérdeztem. Tünde néni elmondta, hogy igen muszáj volt, nem volt más lehetőség. Valószínűleg átgondolták a tervezők azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a fa megtartására, de sajnos ki kellett vágni.
Polgármesterünk is hasonlókról számolt be. Az új támfal alacsonyabb lesz és ki kell szedni a földet a támfal mellet 2 méter szélességben. Azt is elmondta, hogy a diófa párját kb. 15 éve ki kellett már vágni, mert elkorhadt. Egyébként – szintén az elmondása szerint – a most kivágott diófa törzse még jó állapotban volt de ágai, már korhadtak voltak, meg a tetőhöz is hozzáértek és annak öregedését siettették.
Ezt is mondhatná: „Úgy terveztük,hogy ki kelljen vágni!”
Épp az Avatar megy a tv-ben,tanulhatnánk belőle!