1984 januárjában egy 13 éves fiú az édesanyjával elment a Győri (akkor még) Kisfaludy Színházba, gyerekszereplő válogatásra. A nézőtér zsúfolásig megtelt szülőkkel és gyerekeikkel. Reménytelennek látszott, hogy annyi közül pont őt választják ki, ám ott maradtak, talán csodára várva. Meg persze a fiúnak németórára kellett volna menni, így viszont elbliccelhette. Halvány reménysugár villant, amikor kiderült, hogy először a fiúkat válogatják. Alig kéttucatnyi fiú ment fel a színpadra, közülük választottak ki nyolcat. Őt is ott marasztalták, így tovább várakoztak, immáron a kiválasztottak nyugalmával. Estére meglett a nyolc lány is.
Elkezdődtek a próbák, Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában játszottak erdei manókat és tündéreket. Ladányi Andrea balett-táncos tanította be a táncokat, közben a gyerekek megismerték a színház „hátulját”. Életre szóló élmény volt, a büfében meleg teát ittak, végignézhették a kelléktárat, felfedezték a pinceszintet, meg persze megismerkedtek a színészekkel is. Az azóta elhunyt Sipka László mindig „kollégának” hívta őket, de a többiek is mosolyogva nézték a gyerekeket. 1984 márciusában volt a bemutató, aztán több tucatnyi előadás volt még abban az évadban. A színpad mellől a fiú sokszor végignézte az előadást, szinte kívülről tudta az egész szöveget. A következő évadban már csak egy előadás volt, és a Budapesti Operettszínházban is voltak vendégszereplésen.
Teltek az évek, a fiúból fiatalember lett, tanulmányai és munkája más városokba hívta. Szakmája messze kanyarodott a színházi élettől, de nem felejtette el azt az élményt, amit kapott. Tíz év után tért vissza Győrbe, felesége, családja lett, most itt élnek Győrújbaráton.
És január 14-én, szombaton délután ott ült a színház Kisfaludy termének nézőterén, és nézte a lányát, aki egy mesebalettben gyermekszereplőként táncolt, játszott a színpadon. Kicsit párás lett a szeme, hiszen pontosan tudta – vagy legalábbis tudni vélte – milyen érzés ott állni és megmutatni magunkat a közönségnek. És azt is tudta, hogy a lányának sokkal-sokkal nagyobb élmény ez, hiszen ő talán hivatásának fogja választani ezt a színpadi létet. De addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, sokfelé kanyarodhat az élete, de ez az élmény örök lesz.
Édes lányom, kedves Laurám! Kívánom, hogy még sok ilyen csodálatos estéd legyen, ha te is úgy akarod!
A Győri Balett előadásában ajánlom mindenkinek a Forgószél – avagy a képzelet csodája című mesebalettet. A darab az Óz, a csodák csodája történetét meséli el, gyerekeknek, gyerekek és felnőttek segítségével, közel ötven percben. Bátran ajánlom 4 éves kortól, mert a kellemes zene, a narrátor mesélése és a látványos tánc leköti a gyerekek figyelmét. További infomáció és a HÍRCITY által készített videó -melyen a koreográfus Velekei László és a dramaturg Kszel Attila mesél a darabról- megtekinthető:
http://www.gyoribalett.hu/cgi_2009/index.php?hlid=173
Zólyomi Péter
Legtöbb hozzászólás