A szegedi edzőtábort megjárt vívóink körében szállóigévé vált Kiss Tibor edző, a Szegedi Tudományegyetem Vívó Klubjának vezetője által legtöbbször hangoztatott utasítása. Ő és Nagy Ágnes edző, valamint a klub népes vívócsapata voltak a házigazdái az elmúlt hétvégén rendezett edzőtábornak és a hozzá kapcsolódó Mikulás kupának.
Tényleg-e nagy csomagod van? – fogadták egymást a gyerekek pénteken ebéd után, amikor összegyűlt a „baráti válogatott”, hogy tőreivel a megyei Mikulás kupái után a déli országrészt is meghódítsa.
Nándor úr, ahogy Regi (Rum Regina) nevezte Skaliczky Nándit, az operációs rendszeren is túlra irányított volna minket, de elég volt nekünk Szeged Tiszántúlra eső városrészébe is eljutni. Aligha bírtuk volna tovább Gergővel (Kocsány Gergely) a viccáradatot, és a Hello Kittys dalokat, amit az egyterűben hátul jól megférő csapat zúdított ránk.
Visszaúton aztán kiderült, hogy ez fokozható: Dorka és Hanna (mindkettő Halász lány) a három nap alatt Regivel olyan kórusművé fejlesztette a produkciót, amit a teljes(!) 3 órás visszaút alatt képesek voltak fújni. A sokat emlegetett „villamos elé fekvés” csak azért maradt el, mert pályafelújítás miatt nem jártak Szeged villamosai.
17 órakor – a stílusos Sport Motel-béli szállásunk elfoglalása után – pontosan megjelentünk a városi sportcsarnok vívótermében kezdődő edzésen.
A fiatalabb csoport edzésébe bekapcsolódott Dorka és Gergő is, ekkor még nem tudták, hogy ez fél kilencig tartó folyamatos és kemény munka kezdete. Az viszont rögtön világos volt számomra is (lásd a képet), hogy nagyon egységes a baráti csapat.
Már a bemelegítésbe majdnem belehaltunk – mondták később a gyerekek. Szó, mi szó, Tibi bácsi és Ági néni nagy hozzáértéssel, kedves szigorral és bizony kemény munkával edzi a klub vívóit kicsitől nagyig. A 3 korosztályos csoport edzései számomra is sok tanulsággal szolgáltak és már az edző mérkőzéseken kiderült, hogy ennek az eredménye is szembetűnő: minden vívójuk rutinosan kötött be, vívta a csörtéket és vezette az asszókat, ha kellett. Mint kiderült, egy mély vívóállás (ülj bele, csüccs!) csak kezdetben fárasztó, ugyanakkor biztosabb és gyorsabb reagálást tesz lehetővé.
Mindannyian élveztük a modern 6 pástos, felsővezetékes vívóterem előnyeit.
Nem beszélve a „szegediek spéci cuccaikról”, amelyek egy részét a mieink még hírből sem ismerték – eddig. Aztán Ági néni a másnapi versenyre felvértezte a lányokat, kölcsön mellvédőkben vívhattak, ami a baráti lányok körében, falusiasan csak „kopogós” néven került be a vívó szakzsargonba.
Volt, aki már a szálló szobájának kényelmét élvezte, mikor Gergő és Dorka még keményen vívta az asszókat.
A késő esti „hírös Görög pizza” vacsora persze ilyen nap után osztatlan sikert aratott.
Csakúgy, mint a Regisen elkeresztelt cuppanós üvegből fogyasztott Cappy gyümölcslé. Hiába no: a déli barátságos mentalitást mindenhol érezhettük. Egész hétvégén megható figyelemben és jóltartásban részesült a csapatunk.
A bőséges reggeli után a motel-vezető még külön ásványvizzel és csokis keksz-szel bocsájtotta útra a versenyre induló csapatot.Ismét kemény, közös bemelegítéssel kezdett a népes mezőny, majd jöttek a melegítő asszók.
A verseny lebonyolításának részleteit már fokozott izgalommal hallgatta mindenki.
Kezdenek a kisebb fiúk, hajrá Nándi!
A lányoknál mindenki vív mindenkivel, csak az értékelésnél veszik figyelembe a korosztályos sávokat.
Egy idő után már az asszók között, vagy az ellenfélre várva is jól esik a pihenő.
Kezdődnek a nagy fiúk csörtéi is, melyeket maga a verseny főbírója vezetett. Itt Gergőért izgulhattunk.
A nap közepén hidegcsomag ebédre: a lányok szerint „majdnem romlott szendvics” (másnap jár le a szavatossága, mely szerint legkorábban aznap készült), üdítő, csokoládé pótolja az elhasznált kalóriákat.
A kép börtönhangulatát oldja Dorka mellett a „kopogós”.
Jönnek a nagy fiúk selejtezői utáni „táblán vívott” asszók. Gergőnk a 9. helyért harcolhat, sajnos – mert ebben sincs tapasztalatunk – csak később tudjuk meg, ami a tényleg profi szegedi klub vívóinak természetes: 3×3 perc és 15 tus biztosíthatja a győzelmet. Gergő magbiztosan és fölényesen jut el 5:3-ig, amikor megtudja: nincs még vége. Rendkívül aktív, sok lábmunkára építő stílusával még a második harmadban is vezet, ám végül a hosszú asszók dinamikáját jobban ismerő ellenfele legyőzi őt.
Az eredményhirdetés előtti utolsó óra az elődöntők és döntők figyelésével, elemzésével telik. Ezek szüneteiben pedig a versenyszabályzat fontos elemeire tanítják a gyerekeket. Ezekből, írásos anyag alapján a vívóinknak vizsgázniuk is kell majd.
Koradélután van, mire megszületnek az egyéni eredmények.
Halász Hanna – 2. hely!
Ez az, amire mindenki nyilván büszke lehet. És amire az edző büszke: eredménytől függetlenül mind a lányok, mind Gergő tudásuk és lelkesedésük legjavát adták. Mindenkit külön dicséret is illet: Hanna utóbbi 2 hetének kitűnő formáját most is megtartotta, Dorka megbízhatóan hozta a tőle megszokott színvonalon az asszókat, Gergő szintén töretlen fejlődésében lépett ismét magasabb szintre. Regi pedig az eredetileg kerettag Horváth Bianka (iskolai kötelezettségei miatt nem tudott a versenyen részt venni) helyére ugrott be, minimális tapasztalattal, de nagy bátorsággal és a tőle elvárható maximális teljesítménnyel. Nándit kicsit fáradtnak láttuk, ám ott volt és tette a dolgát: 5 napot egymás után vívni, közben 2 versenyen is teljesíteni embert próbáló feladat. Más kérdés, hogy egy ilyen magas szakmai színvonalon működő klub bajnokságáról nem kupákat, hanem sok-sok tapasztalatot viszünk magunkkal haza. Én is, a gyerekek is, vívóként és emberként.
A délután barátságos csapatmérkőzésekkel folytatódott.
Gergő egy vegyes, szegedi-győrújbaráti csapat tagjaként próbálhatta ki ezt a versenyzési formát, és nagyon izgalmas és szoros menetek után 43:42-re nyerték a mérkőzést. Regi felszabadultan, Dorka aggódva, Hanna elképedve figyelte, milyen csapatot is állítanak ellenünk ki a szegediek.
Igen felértékelték a baráti lányokat: 2 idősebb lány és cserével 2 korukbeli lány lett a staféta szerűen, 45 tusig vívott küzdelemben az ellenfél. A csörték között Bakó Tomi nemzetközi élmezőnyben vívó versenyző segítette tanácsaival a versenyzőinket. Papírforma szerint elvertek minket, ám a lányoknak ez sem szegte kedvét: Regi és Dorka rögtön utána bekötöttek még, és felszabadultan vívtak, saját örömükre. Olyan tapasztalatok és útravaló birtokában, amelyeket eddig sehol nem szerezhettek meg, csak itt, Szegeden. Hanna harci kedve pedig egészen estig kitartott, ahol is a szegedi mesterekkel, régi vívó barátokkal közös vacsorán szívószálakkal vívta meg Regi ellen a nap utolsó asszóját. A kitűnő, de hatalmas étel-adagog elleni küzdelemben többen is alul maradtak, de ezt ekkorra már megszoktuk: most nem a győzelem, a küzdelem volt a lényeg! Különben is: a megérdemelt cuppanósoknak minden cseppje elfogyott.
A napból futotta még egy szép, karácsonyi díszbe öltözött és kivilágított belvárosi sétára is.
A határtalan jókedv az egyébként rendbentartott lányszobát is megbontotta egy kissé és csak a lámpaoltás tudta elcsendesíteni a csapatot.
Másnap volt, aki nehezen ébredt, de aztán a finom reggeli és a nap tervezett programja mindenkit felélesztett. A visszatérés reményében csomagoltunk össze és búcsúztunk el a Sport-motelból,
hogy megmérettessünk a szegedi Napfényfürdő 10 emelet magasságból induló csúszdáin!
Csúsztunk, úsztunk, csobbantunk, olykor merültünk, ittunk is, nem csak a medencéből! 3 óra alatt kellően eláztunk és elfáradtunk.
Meg is éheztünk, így egy-két kitérővel a Tisza partján és a Dóm téri vásár forgatagában
a szintén „hírös Szuperhamburgeresnél” kötöttünk ki és laktunk jól; ki egy, ki két körben (a poharakban természetesen sportolóhoz méltón gyümölcslé van, nem cola!).
Vagy mégsem? Az útravalónak vett csokis-csigák csak a cukrászdától a kocsiig tartó gyalogútra bizonyultak elégnek, így aztán a lányok teli hassal és teli torokból dalolva, nótaszóval varázsolták feledhetetlenné a hátralévő közös órákat az autóban.
Viszlát Szeged! És köszönjük!
Gyb., 2011.11.12. Halász Attila,
felhasználva a résztvevő gyerekek jegyzeteit
Gratulálok a győrújbaráti vívóknak!!!!!!!! Még most is sajnálom, hogy élőben nem szurkolhattam a csapatnak, de örülök, hogy a részletes beszámolónak köszönhetően végül mégis részese lehettem ennek az élménydús hétvégének.
Nagyon jó volt a Szegedi vívótábor (mert én is vívok itt barátin)!
A lányok énekelése engem is zavart de kibírtam.Ahogy odaértünk mentünk az edzésre.
A szegediek jól vívnak!
[…] http://baratipont.hu/2011/12/13/ulj-bele-csuccs/ ‹ Beliczay Sándor Emlékverseny 2011. Kategória: Élménybeszámoló […]