Kedves Barátaim, Ismerősök és Ismeretlenek!
Áldott, boldog Karácsonyt kívánok az alábbi rövid kis írással, melynek szerzőjét sajnos nem ismerem, én is a napokban kaptam. Kívánom, hogy legyünk lélekben mindnyájan együtt a Kisjézus betlehemi jászolánál, ahová egész advent alatt zarándokoltunk. Ő adjon nekünk örömöt, békét és reményt az új esztendőre.
Szeretettel
Gábriel angyal:
Az Úr angyala vagyok, Gábriel arkangyal. Én vittem hírül a világ igazi örömhírét, a megváltó születését. Akik ezt elhitték, és befogadták Istennek e jóságát, azokat mind beragyogta az ő kegyelme. Most tireátok kell sugároznom Isten mérhetetlen szeretetét, hogy ti is elhiggyétek és befogadjátok azt.
Figyeljetek a betlehemi történet tárgyainak, szereplőinek szavaira, és értsétek meg belőlük Isten akaratát. Ezeket a tárgyakat a ti kedvetekért most életre keltem, hogy tanúskodjanak előttetek mindarról, ami azon az éjszakán történt.
Csillag:
Csillag vagyok a betlehemi barlangistálló felett. Csak egy csillag vagyok a sok közül, de egy időre én voltam a legfontosabb! Láttam messzi földről utánam jönni a napkeleti bölcseket és a szomszédos legelőkről körém gyűlő pásztorokat.
Titok vagyok az égi világból. Nélkülem talán másképp történt volna a történelem legnagyobb eseménye.
Boldog vagyok, hogy tisztaságommal, rövid ragyogásommal még részese lehettem a betlehemi csodának. Aztán kihunyt ez a csillag, már nem volt fontos a továbbiakban, ahogy minden elmúlik ebből a világból. Még ti is! De megkérdezem, ti ragyogtatok-e, szolgáltatok-e, mielőtt eltűntök ebből a világból?
Lábnyom:
Lábnyom vagyok a Betlehembe vezető pusztai úton. Nem tudni, hogy kinek a lábnyoma. Nem bakancs, nem katonacsizma és nem báli cipő, hanem csak halkan lépő, tüskétől és kavicstól meggyötört csupasz láb nyoma. De nézzétek! Ez a láb előrenézően, biztosan lépked a cél felé.
Hagyjatok ilyen lábnyomokat ti is a Kisded felé vezető úton!
Látod? Valaki előtted már járt itt, már megtette az első lépéseket, csak a nyomában kell járni! Ő nem keresett könnyű mellékösvényeket, nem torpant meg, az ő útját Isten fénye világította be. Nekünk is ezt mondja: „Jöjjetek énutánam!”
És ti most merre jártok?
Kovakő:
Kovakő vagyok. József tarisznyájából kerültem elő, amikor rátaláltak a barlangistállóra.
Nélkülem nincs tűz, nincs meleg és nincs otthon. Jelentéktelennek látszom, de nélkülem elpusztultak volna az emberek, mert nem tudtak volna tüzet gyújtani. Látod? Nem vagyok én drágakő, közönséges és csúnya vagyok, de az élet szikrája lakik bennem!
Tudjátok, fáj, amikor ütnek, de a szenvedésem tüzet, életet jelentő szikrát csihol ki belőlem! Én szenvedek, hogy az embereknek tüze legyen.
Jézus azért jött, hogy őt érjék az ütések-helyettetek, hogy ti éljetek általa.
Mindenkinek szüksége van a megváltásra, a szenvedésből kipattanó életszikrára!
Lámpás:
Lámpás vagyok a betlehemi istálló bejáratánál. Nem vagyok fényes, ragyogó csillár, csak egyszerű olajmécses, amit József akasztott a bejárat fölé. A fényem gyenge, de Máriának és Józsefnek mégis elegendő, hiszen így is látják a legfontosabbat: a Kisded gyermeket. Ez a gyermek most a világ közepe!
Folytonosan önmagam emésztem, a bennem lévő olajat. De nem bánom, mert amíg felemésztődöm, önmagam is fénnyé válok.
A szív sötét, titkos útjait kell bevilágítanom, hogy ebből a borús világból tűnjön el a gonosz, az erőszak, a gyűlölet.
József köpenye:
József köpenye vagyok. Egyszerű, de erős, mint ő maga. Szüksége volt rám. Betakartam, megvédtem, mégis gyakran levett a válláról és másra borított védelmül. József és Mária hol rám telepedtek pihenni, hol belém burkolóztak melegedni. Tudom, hogy ez volt életem értelme.
Ahogyan minden tárgy a betlehemi istállóban, úgy én is nélkülözhetetlen vagyok, mert Istennek terve van velem.
Isten titeket is azért teremtett, hogy mások szolgálatára legyetek!
Vizeskorsó:
Vizeskorsó vagyok, Mária vizeskorsója. De csak a kisebbik, nem a nagy, amelyikkel Názáret kútjára járt. Azt nehéz lett volna magukkal hozni Betlehembe.
Mennyire értékes minden csepp víz, amit tartogatok! Vigyázni kell, nehogy összetörjek. Miből oltaná akkor szomját a szent család?
Én minden szomjasnak adok a frissítő vizemből, sőt tágulni szeretnék, hogy még több víz legyen bennem a szomjas emberek számára. De én csak cserép vagyok, nem tehetem.
Milyen jó az embereknek, akik számára nem elérhetetlen, hogy lelkük mind jobban kitáguljon az Isten kegyelme, az élő víz iránt!
Pásztorgyerek:
Pásztorgyerek vagyok a kisded jászola előtt. Egyszerű és még tanulatlan, de a szívemben hit van és szeretet. Piszkos is vagyok, neveletlen és sokszor szomorúságot okozok a szüleimnek. De mindezek ellenére érzem, hogy itt van a helyem Jézus mellett! Egyszerűen elhiszem, hogy ez a kisbaba más, mint a többi. Ő maga az Isten Fia és a világ Megváltója!
Kérem a Megváltót, hogy a hitemet megőrizhessem akkor is, ha már felnőtt leszek. Add, Istenem, hogy egész életemen át megmaradjak ebben az egyszerű istenhitben. Mindig éljen bennem a szeretet, ne botránkoztasson meg a felnőttek bizalmatlansága, és ne távolítsanak el tőled csalódások!
József botja:
József botja vagyok, hűséges társa a hosszú betlehemi úton. Rám támaszkodhat akkor is, amikor elfáradt. Védelmezem a gonosz emberek és a vadállatok ellen.
Ott voltam a betlehemi istállóban, mindig a keze ügyében, és tudom, hogy vele megyek majd Egyiptomba is.
Szamár:
Szamár vagyok a szent család szolgálatában. Mária rajtam ülve jött Betlehembe, itt pedig leheletemmel melegítem a szegényes istállót. Csúnya vagyok, kigúnyolt és megvetetett, de szelídségemmel Isten szolgálatába álltam. Elfáradtam a hosszú úton, de még is van, aki megbecsül és feladatot ad nekem.
Már tudom, hogy nem számít, ha kinevetnek, vagy hogy tisztelnek-e, mert én hordoztam a legértékesebb terhet a betlehemi úton.
Nem akarok büszke ló lenni, elfogadom magam ilyennek. Nem szégyellem, hogy csak szamár vagyok, mert erről nem tehetek. De örülök, hogy a szamaraknak is van szerepük Isten tervében!
Ti beletörődtetek már abba, hogy csak azok vagytok, akik vagytok?
Könnycsepp:
Könnycsepp vagyok Mária szemében. Mint minden földi édesanya, ő is fájdalommal szülte gyermekét.
Könny nélkül nincs emberi élet. Jézus is tudott sírni. Mi is sírunk, ha gyűlölet, fájdalom, félelem vesz körül.
De van lelket megtisztító sírás is, amikor valaki az igazságra rátalál.
Aki Jézusra rátalál, Megváltóját benne felismeri, annak biztosan könnybe lábadnak a szemei.
Sírtál-e már örömkönnyeket? Tudsz-e még sírni?
Nagy hasáb fa:
Nagy hasáb fa vagyok, amit egy öreg pásztor hurcolt a Kisdedhez. Amikor feltűnt az üstökös, elvitt és Józsefnek adott, hogy a názáreti ács faragjon belőlem bölcsőt a gyermeknek. Tudjátok, Jézus csak egy jászolban feküdt azon az éjszakán.
De a Kisded Jézusnak bölcső kell!
A fából készült bölcső Jézus szolgálatának első jele. A szolgálat befejezése, a végső jel a fából készült kereszt lesz.
Így a bölcső és a kereszt összetartoznak, hirdetik, hogy Isten emberré lett karácsony éjszakáján.
Higgyétek el, az élet nem a bölcsőtől a koporsóig tart!
Szalmaszál:
Szalmaszál vagyok Jézus jászolában. Nem volt ám ott puha párna és pólya! Az állatok tiszta szalmáján feküdt a Kisjézus.
Valamikor én még gyengéden, kecsesen hajladoztam a legkisebb szellőre is a tágas mezőn, de most már merev és szúrós vagyok.
Egykor kalászt hordoztam, kenyérnek valót, de az életet adó szemeket kicsépelték belőlem, maradtam szalmának való.
Ó ti, akik valaha erősek voltatok, és gazdag termést hoztatok, ne higgyétek, hogy üres, száraz és haszontalan az életetek! Rajtatok nyugszik az új nemzedék, ahogyan rajtam az újszülött Isten!
A békesség angyala:
Sokan azt mondják a mai világban, hogy Jézus születése, emberré válása csak kitalált mese. Most hallottátok a betlehemi történet szereplőinek tanúságtételét arról, hogy mi történt, és főleg azt, hogy mindez értetek történt!
Azért történt mindez, hogy végre békében élhessetek Istennel, egymással és önmagatokkal.
A betlehemi szereplők nemcsak tanúskodtak, hanem példát is adtak arról, hogy Istennek milyen tervei lehetnek veletek.
Figyeljetek ezekre a példákra, s az istálló békéjében egyszer csak felfedezitek és meglátjátok önmagatokat!
Legyen béke a szívetekben!
Legtöbb hozzászólás